Sokak életéhez van közük. Némelyekéhez kevesebb, némelyekéhez nagyon is sok. De nem fogják tudni a nevüket. Azt sem, hogy mit tettek értük. A munkájuk rejtett és névtelen.

Május 10. a magyar mentők napja. A mentődolgozók, a kezdő mentőápolótól és gépészektől kezdve a szakápolókon át, a mentőtisztekig és mentőorvosokig megérdemlik a tiszteletet és a megbecsülést. Munkájuk nem csak fizikailag, de mentálisan, szellemileg is igen megterhelő. Gyakran előfordul, hogy a mentőegységeknek egy nap a 8-12 órás szolgálat alatt csak arra 10 perce van idejük szusszanni, amit a betegek átadásával töltenek a kórházaknál. Munkájukat néha embertelen körülmények közt kell végezniük a helyszíneken. Sajnálatosan az állami vezetők és a polgárok egy része sem becsüli meg annyira ennek a hivatásnak a képviselőit, amennyire azt megérdemelnék. Sajnos, manapság igen gyakran érik őket atrocitások, balesetek önhibájukon kívül. Pedig tudásukkal a legértékesebbet igyekeznek megóvni: az emberi életet. A tűzoltók mellett ők a mindennapok legnagyobb névtelen hősei, példaképek bárki számára. Vigyázzunk rájuk, hogy ők is vigyázhassanak ránk. Isten éltessen minden bajtársat! Isten éltessen minden mentődolgozót!